Szakos Gyula

Született

1916. augusztus 10.
Sótony

Elhunyt

1992. június 20. (75 évesen)
Székesfehérvár

Foglalkozása

katolikus pap
katolikus püspök

Tisztsége

címzetes püspök (1979. március 31. – )
segédpüspök (1979. március 31. – )
székesfehérvári katolikus püspök (1982. április 5. – 1991. szeptember 13.)

Sírhelye

Szent István-székesegyház

székesfehérvári püspök

Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.

Vallása

római katolikus egyház

Pappá szentelés

1939. július 9.
Bécs

Püspökké szentelés

1979. április 30.
Esztergom

Szentelők

Lékai László (főszentelő)
Bánk József (társszentelő)
Fábián Árpád (társszentelő)
Kisberk Imre (társszentelő)

Hivatal

székesfehérvári segédpüspök

Hivatali idő

1979–1982

Hivatal

székesfehérvári püspök

Hivatali idő

1982–1991

Elődje

Kisberk Imre

Utódja

Takács Nándor

Catholic Hierarchy

Sablon • Wikidata • Segítség

Szakos Gyula (Sótony, 1916. augusztus 10. – Székesfehérvár, 1992. június 20.) székesfehérvári segédpüspök (1979–1982) majd megyéspüspök (1982–1991), az Országos Liturgikus Tanács és az Országos Magyar Cecília Társulat elnöke.^[1]^[2] Jelmondata: „In caritate servire”, vagyis: „Szeretetben szolgálni”.

Pályafutása

Teológiai tanulmányait a Szombathelyi egyházmegye növendékeként^[2] a bécsi Pázmáneumban végezte.^[1] 1939. június 9-én szentelték pappá ugyanott; teológiai doktorátust is szerzett. Ezt követően Kőszegen volt káplán, majd 1940-től püspöki szertartó, 1941-től egyházmegyei segéd- majd főtanfelügyelő és püspöki titkár. 1948-tól hitoktatási felügyelőként, valamint irodaigazgatóként szolgált Kovács Sándor szombathelyi püspök mellett.^[1]^[2]

1951-ben állami nyomásra elhagyta a püspöki székvárost.^[2] 1951–1974 között Zalaerdődön, 1974–1979 között Sárváron volt plébános.^[1]^[2]

Püspöki pályafutása

1979. március 31-én II. János Pál pápa kinevezte rapidói címzetes püspökké és székesfehérvári segédpüspökké Kisberk Imre segítségére. Április 30-án szentelték püspökké Esztergomban. 1979–1982 között a Székesfehérvár–vasútvidéki egyházközség plébánosa volt, majd 1982. április 5-én átvette az egyházmegye kormányzását megyés püspökként.^[1]

Püspökként is lelkipásztor maradt. Békeszerető, közkedvelt egyéniségnek bizonyult papi körökben és hívei között egyaránt. Maga is karitatív személyiség volt, 1979-től a római katolikus Egyházi Szeretetszolgálat püspök-főigazgatójaként pedig az egyházi szeretetotthonok lehetőségeit igyekezett szélesíteni. 1982-től az Országos Liturgikus Tanács elnökeként a II. vatikáni zsinat rendelkezései nyomán megindult történelmi jelentőségű liturgikus reformokban, az Országos Magyar Cecília Társulat elnökeként a zenei hagyományőrzésben jeleskedett.^[2]

1991. szeptember 30-án nyugállományba vonult.^[1]^[2] Halála után a székesegyház kriptájában helyezték nyugalomra.^[2]

Jegyzetek

↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f Magyar katolikus lexikon X. (Oltal–Pneu). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2005.
↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f ^g ^h Szakos Gyula (magyar nyelven). Székesfehérvári egyházmegye. (Hozzáférés: 2018. december 15.)