Podgorje Bračevačko
| Podgorje Bračevačko | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Eszék-Baranya |
| Község | Drenye |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 31423 |
| Körzethívószám | (+385) 31 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 48 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 176 m |
| Terület | 9,93 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 24′ 52″, k. h. 18° 11′ 56″45.414444, 18.19888945.414444°N 18.198889°EKoordináták: é. sz. 45° 24′ 52″, k. h. 18° 11′ 56″45.414444, 18.19888945.414444°N 18.198889°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Podgorje Bračevaֳčko (1900-ig Podgorje) falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Drenyéhez tartozik.
Fekvése
Eszéktől légvonalban 40, közúton 46 km-re délnyugatra, Diakovártól légvonalban 20, közúton 29 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 7, közúton 17 km-re északnyugatra, Szlavónia középső részén, a Krndija-hegység északkeleti lejtőin, a Vuka felső folyása mentén fekszik.
Története
A település középkori létezésének írásos nyoma nincs. Régi leírások említik egy Szent János templom középkori romjait, ami a falu középkori létét erősíti. A török uralom idején Boszniából pravoszláv vlachokat telepítettek ide. Ez a lakosság a felszabadító háborúk idején 1685 körül elmenekült és a falu 1699-ig kihalt maradt. Ekkor a falu földesura Ogramić püspök Boszniából újabb kilenc pravoszláv családot telepített be. 1758-ban már 23 ház állt a településen 143 lakossal. 1802-ben 28 házában 267 lakos élt.
Az első katonai felmérés térképén „Podgorien” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Podgorje” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Podgorje” néven 37 házzal, 2 katolikus és 225 ortodox vallású lakossal találjuk.[3] A 19. század második felében 1870 és 1890 között néhány magyar család települt be.
A településnek 1857-ben 206, 1910-ben 394 lakosa volt. Verőce vármegye Diakovári járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 79%-a szerb, 10%-a magyar, 9%-a horvát anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A partizánok 1944-ben elüldözték a magyar lakosságot, a helyükre a háború után horvátok települtek. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 58%-a szerb, 37%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a falunak 70 lakosa volt.
Lakossága
| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 206 | 240 | 211 | 239 | 259 | 394 | 389 | 470 | 202 | 220 | 185 | 186 | 137 | 78 | 79 | 70 |
Jegyzetek
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum...516. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 67. o.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ https://www.dzs.hr/Eng/censuses/census2011/results/htm/e01_01_01/E01_01_01.html
Források
- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Ivana Čatić: Topominija Đakovštine Osijek, 2017. - doktori disszertáció (horvátul)
További információk
A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
Horvátország-portál
Földrajzportál
