Nikolaus Joseph von Jacquin

Nikolaus Joseph von Jacquin
Heinrich Füger festménye
Életrajzi adatok
Született	1727. február 16. Leiden,
Elhunyt	1817. október 26. (90 évesen)  Habsburg Birodalom, Bécs
Ismeretes mint	botanikus orvos kémikus felfedező professzor pteridológus briológus zoológus ornitológus kohász gombabiológus entomológus fizikus
Gyermekek	Joseph Franz von Jacquin
Iskolái	Leideni Egyetem
Pályafutása
Szakterület	kémia
Kutatási terület	mineralógia, botanika
Munkahelyek
Más munkahelyek	Selmeci Akadémia, Bécsi Egyetem
Szakmai kitüntetések
a Royal Society tagja
Hatással voltak rá	Carl von Linné
Hatással volt	Leopold Fitzinger
A Wikimédia Commons tartalmaz Nikolaus Joseph von Jacquin témájú médiaállományokat.

Nikolaus Joseph von Jacquin (magyarul forrásokban: Jacquin Miklós József^[1]) (Leiden, 1727. február 16. – Bécs, 1817. október 26.) nemzetközi hírű osztrák természettudós, a Selmeci Akadémia és a Bécsi Egyetem professzora. Botanikai szakmunkákban nevének rövidítése: „Jacq.”.

Élete, munkássága

Antwerpeni gimnáziumi képzés után Leidenben, Párizsban, majd 1752-től kezdve Bécsben folytatott egyetemi tanulmányokat filozófiai, orvosi, kémiai és botanikai témakörökben. 1752 és 1755 között orvosként működött Bécsben, emellett elkészítette a schönbrunni palota parkjának növényjegyzékét, mégpedig az akkor új Linné-féle rendszer alapján. Ennek eredményeképpen Mária Terézia megbízta a kert általános rendezésével. Jacquin külföldön tanulmányozta a hasonló célú parkokat, és hazatérve létrehozta a bécsi botanikus kertet (Botanischer Garten), amelynek első igazgatója volt. Ezzel egyidejűleg a bécsi egyetemen kémia előadásokat tartott. 1763-ban, amikor Mária Terézia Bányászati és Kohászati Akadémiává fejlesztette a selmecbányai Bergschulét, a tanintézménybe először Jacquint nevezték ki 1763. június 13-án, a mineralógia valamint a kémia professzorának. Ásványtani, kémiai és elméleti kohászattani (metallurgiai) előadásait és laboratóriumi gyakorlatait csak megfelelő előkészítő munkálatok, a laboratórium berendezése, valamint az ásvány- és kőzettár kialakítása után kezdte meg, 1764. szeptember 1-jén. Óráinak helyszíne a lakóházának földszintjén kialakított előadóterem és laboratórium volt (a lakóházat a kincstár bérelte számára).

1765-ben Selmecen megnősült, három gyermeke született: Joseph Franz (1766–1839), Emil Gottfried (1767–1792) és Franziska (1769–1850). Gyermekei Mozart barátai voltak, s a zeneszerző két dalt (Als Luise K. 520, Das Traumbild K. 530) írt Gottfriednek dedikálva, és zongoraleckéket adott Franziskának. Mozart ezen felül is több művet ajánlott a Jacquin családnak, például a Kegelstatt triót, amelyet 1876 augusztusában mutattak be Jacquinéknál, a zongoránál Franziskával. Joseph Franz, apja nyomdokain haladva szintén neves tudós lett, a Bécsi Egyetemen a botanika és a kémia professzora volt, és őt is tagjává választotta a Svéd Tudományos Akadémia.

1769 és 1797 között a Bécsi Egyetem professzora volt a Kémiai és Botanikai Tanszéken, később, 1809-ben rektora lett az intézménynek. Folyamatos szakirodalmi tevékenységet fejtett ki a kémia, de főként a botanika terén. Ekkor már Európa-szerte ismert és elismert tudós volt, ezért tagjává választotta a bécsi, a szentpétervári, az uppsalai és a stockholmi akadémia, a párizsi és a bázeli orvostársaság. 1774-ben lovaggá ütötték, 1806-ban pedig bárói címet kapott.

Nevét a Jacquinia (Theophrastaceae) és a Jacquiniella (Orchidaceae) növénynemek őrzik. A botanikában Jacq. rövidítéssel hivatkoznak nevére.

Főbb művei

• Enumeratio systematica plantarum (1760)
• Enumeratio Stirpium Plerarumque (1762)
• Selectarum Stirpium Americanarum Historia (1763)
• Observationum Botanicarum (1. rész Archiválva 2010. május 5-i dátummal a Wayback Machine-ben 1764, 2. rész Archiválva 2010. május 5-i dátummal a Wayback Machine-ben 1767, 3. rész Archiválva 2010. május 5-i dátummal a Wayback Machine-ben 1768, 4. rész Archiválva 2010. május 5-i dátummal a Wayback Machine-ben 1771)
• Hortus Botanicus Vindobonensis (1770–1776, Franz Anton von Scheidel illusztrációival)
• Chemische Untersuchung der Meyer'schen Lehre von der Fettensäuere und der Blakischen (Leipzig, 1771)
• Florae Austriacae (1773–1778, öt kötet, 450 színes táblával ^[2])
• Icones Plantarum Rariorum (1781–1793, három kötet, 648. színes tábla.).
• Anfangsgründe der medizinisch-praktischen Chemie (1783)
• Plantarum Rariorum Horti Caesarei Schoenbrunnensis (1797–1804, négy könyv, 500 színes képpel)
• Collectanea ad botanicam, chemiam et historiam naturalem spectantia (1786-96, öt kötet, 106 szintes tábla)
• Jehrbuch der allgemeinen und medizinischen Chemie (1793, két kötet)
• Fragmenta Botanica 1804–1809 (1809)
• Stapeliarium in hortis Vindobonensibus cultarum descriptiones (1806, 64 színes képpel, melyet fia fejezett be)

Jegyzetek

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Nikolaus Joseph von Jacquin című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• Nikolaus Joseph von Jacquin. joszerencset.hu. [2009. június 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. április 9.)
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái V. (Iczés–Kempner). Budapest: Hornyánszky. 1897.  

További információk

• Az Akadémia története. joszerencset.hu. [2016. január 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. április 9.)
• Jacquin, Nikolaus Freiherr von (német nyelven). Österreich lexikon. (Hozzáférés: 2011. április 9.)
• Michael Alexander: 20 eurós emlékérme Nikolaus Joseph von Jacquin által 1754 és 1759 között vezetett Karib-térség felfedező út tiszteletére. (angol nyelven). coinupdate.com, 2011. március 3. [2011. március 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. április 9.)