Bourbon–Szicíliai Mária Terézia magyar királyné

Mária Terézia Karolina Jozefina
Louise Élisabeth Vigée Le Brun festménye
Uralkodóház	Bourbon
Született	1772. június 6. Nápoly
Elhunyt	1807. április 13. (34 évesen) Bécs
Nyughelye	Császári kripta
Édesapja	I. Ferdinánd nápoly–szicíliai kettős király
Édesanyja	Ausztriai Mária Karolina
Házastársa	I. Ferenc osztrák császár és magyar király
Gyermekei	Mária Lujza francia császárné I. Ferdinánd osztrák császár Mária Leopoldina brazil császárné Mária Klementina, Salerno hercegnéje Mária Karolina Ferdinanda szász trónörökösné Ferenc Károly főherceg Mária Anna főhercegnő
Vallása	római katolikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Mária Terézia Karolina Jozefina témájú médiaállományokat.

Mária Terézia Karolina Jozefina (olaszul: Maria Teresa Carolina Giuseppina, németül: Maria Theresia Karolina Giuseppina; Nápoly, Két Szicília Királysága, 1772. június 6. – Bécs, Osztrák Császárság, 1807. április 13.), Bourbon-házból származó nápoly–szicíliai királyi hercegnő, I. Ferenc császárral kötött házassága révén az utolsó német-római és az első osztrák császárné, valamint magyar és cseh királyné 1792-től 1807-ben bekövetkezett haláláig.

I. Ferdinánd nápoly–szicíliai király és Ausztriai Mária Karolina királyné legidősebb leánya, Mária Terézia magyar királynő unokája volt. 1790-ben házasodott össze unokatestvérével, az osztrák trónörökössel, Ferenc József Károly főherceggel, akinek ez volt a második házassága. A boldognak tartott kapcsolatukból összesen tizenkét gyermek született, köztük Mária Lujza francia császárné, Mária Leopoldina brazil császárné, továbbá I. Ferdinánd osztrák császár és Ferenc Károly főherceg, I. Ferenc József császár és király édesapja.

A császárné tizenkettedik gyermekének születésével járó szövődményekbe halt bele 1807. április 13-án, mindössze harmincnégy éves korában. A Habsburg-család hagyományos temetkezési helyén, a császári kriptában temették el Bécsett. Hitvese harmadjára is megnősült, másik unokatestvérét, Ausztriai Mária Ludovika főhercegnőt vette feleségül, akitől nem születettek gyermekei.

Élete

Származása, testvérei

Édesapja a Bourbon-házból való IV. Ferdinánd nápolyi király (1751–1825), a későbbi I. Ferdinánd nápoly–szicíliai király volt, III. Károly spanyol király és Mária Amália Krisztina szász hercegnő, lengyel királyi hercegnő, spanyol királyné fia.

Édesanyja Mária Karolina Lujza főhercegnő (1752–1814), I. (Lotaringiai) Ferenc német–római császár (1708–1765) és Mária Terézia császárné (1717–1780) leánya volt, akit himlőben elhalt nővérei (Mária Johanna Gabriella, 1750–1762 és Mária Jozefa, 1751–1767) helyett adtak feleségül Ferdinándhoz 1768-ban.

Házasságukból tizennyolc gyermek született, nápoly–szicíliai (egyben spanyol) királyi hercegek és hercegnők, de közülük csak heten érték meg a felnőttkort:

1. Mária Terézia Karolina hercegnő (1772-1807), Ferenc császár felesége, német-római majd osztrák császárné.
2. Lujza Mária Amália hercegnő (1773-1802), aki Ferenc császár öccséhez, Habsburg-Toscanai Ferdinánd József János főherceghez (1769–1824), a későbbi III. Ferdinánd toszkánai nagyherceghez ment feleségül.
3. Károly Titusz Ferenc Gennaro, Calabria hercege (1775–1778), kisgyermekként meghalt.
4. Mária Anna Jozefina (Giuseppina) hercegnő (1776–1780), kisgyermekként meghalt.
5. Ferenc Januárius (Gennaro), Calabria hercege (1777–1830), 1778-tól trónörökös, 1830-tól I. Ferenc néven nápoly–szicíliai király.
6. Mária Amália hercegnő (1779–1783), kisgyermekként meghalt.
7. Mária Krisztina Amália Terézia hercegnő (1779–1849), aki Károly Félix szárd–piemonti királyhoz, Savoya hercegéhez (1765–1831) ment férjhez.
8. Gennaro Károly Ferenc herceg (1780–1789), gyermekként meghalt.
9. József Catello Gennaro herceg (1781–1783), kisgyermekként meghalt.
10. Mária Amália Terézia hercegnő (1782–1866), aki Orléans-i Lajos Fülöp francia királyhoz (1773–1850) ment feleségül.
11. Mária Krisztina (*/†1783), születésekor meghalt.
12. Mária Antonietta Terézia hercegnő (1784–1806), aki VII. Ferdinánd spanyol király (1784–1833) első felesége lett.
13. Mária Klotild Terézia hercegnő (1786–1792), gyermekként meghalt.
14. Henrietta (Enrichetta) Mária Kárméla hercegnő (1787–1792), kisgyermekként meghalt.
15. Károly Gennaro Ferenc herceg (1788–1789), kisgyermekként meghalt.
16. Lipót János József herceg (1790–1851), Salerno hercege, aki 1816-ban unokahúgát, Mária Klementina főhercegnőt (1798–1881), I. Ferenc császár leányát vette feleségül.
17. Albert Fülöp Maria herceg (1792–1798), gyermekként meghalt.
18. Mária Erzsébet Terézia hercegnő (1793–1801), gyermekként meghalt.

Házassága, gyermekei

Mária Teréziának, akárcsak felnőtt testvérei legtöbbjének, katolikus uralkodó családból kerestek házastársat, lehetőleg uralkodói trón várományosát. 1790. augusztus 19-én Bécsben feleségül ment unokafivéréhez, Ferenc József Károly főherceghez (1768–1835), II. Lipót császár legidősebb fiához, a Német-római Birodalom trónörököséhez, akinek első felesége, Erzsébet Vilma württembergi hercegnő (Prinzessin Elisabeth Wilhelmina) alig néhány hónappal korábban, 1790. április 18-án halt meg, gyermekének szülésekor.

A férj 1792. március 1-jén II. Ferenc (német-római) császár néven trónra lépett, 1792. június 6-án magyar királlyá koronázták Budán, Mária Terézia főhercegnéből német-római császárné és magyar királyné, majd 1804-ben, a Osztrák Császárság kikiáltásával osztrák császárné lett. Házasságukból 12 gyermek született, közülük heten érték meg a felnőttkort, ezekből kettőt súlyos szellemi fogyatékosság sújtott:

1. Mária Ludovika főhercegnő (1791–1847), aki 1810-ben I. Napóleon francia császár feleségeként Franciaország császárnéja, majd Párma hercegnőjeként 1821-ben Adam Albert von Neipperg gróf, majd 1834-ben Charles-René de Bombelles gróf felesége lett.
2. Ferdinánd főherceg (1793–1875), aki később, 1835-ben apja utódjaként I. Ferdinánd néven osztrák császár, V. Ferdinánd néven magyar király lett, 1831-ben Savoyai Mária Anna szárd királyi hercegnőt vette feleségül.
3. Mária Karolina főhercegnő (1794–1795), kisgyermekként meghalt.
4. Karolina Ludovika főhercegnő (1795–1799), kisgyermekként meghalt.
5. Mária Leopoldina főhercegnő (1797–1826), aki 1817-ben feleségül ment I. Péter brazíliai császárhoz (1798–1834), VI. János portugál király fiához, aki 1826-tól IV. Péter néven portugál király lett.
6. Mária Klementina főhercegnő (1798–1881), aki 1816-ban a Bourbon-házból való Lipót József salernói herceghez, I. Ferdinánd nápoly–szicíliai király és Mária Karolina osztrák főhercegnő fiához ment feleségül.
7. József Ferenc főherceg (1799–1807), gyermekkorban meghalt.
8. Mária Karolina Ferdinanda főhercegnő (1801–1832), aki 1819-ben Frigyes Ágost szász koronaherceghez ment feleségül.
9. Ferenc Károly főherceg (1802–1878), aki 1824-ben Zsófia Friderika bajor királyi hercegnőt (1805–1872), I. Miksa bajor király leányát vette feleségül. Az ő fiaik: I. Ferenc József osztrák császár és I. Miksa mexikói császár.
10. Mária Anna Franciska (1804–1858), súlyos szellemi fogyatékossággal született.^[1]
11. János Nepomuk főherceg (1805–1809), kisgyermekkorban meghalt.
12. Amália Terézia főhercegnő (*/† 1807), csecsemőként meghalt.

1792 és 1807 között a Gonzaga Eleonóra királyné által alapított Csillagkeresztes Rend védnökasszonya volt, ami a katolikus, jótékonykodó nemes asszonyok kitüntetése és szervezete volt.

Mária Terézia császárné és királyné 1807. április 13-án hunyt el, a gyermekszülések során elszenvedett szövődmények következtében. A Habsburg-család hagyományos temetkezőhelyén, a bécsi kapucinusok templomának kriptájában helyezték örök nyugalomra. Mindössze 34 éves volt.

A megözvegyült Ferenc császár még a gyászév letelte előtt, 1808. január 6-án harmadszor is megnősült. Egy másik unokanővérét, Habsburg–Estei Mária Ludovika főhercegnőt (1787–1816) vette feleségül.

Jegyzetek

Források

• Életrajzi adatai.

Irodalom

• Gonda Imre, Niederhauser Emil. A Habsburgok. Egy európai jelenség, 2. kiadás, Budapest: Gondolat Kiadó (1978). ISBN 963-280-714-6 
• A.J.P. Taylor: A Habsburg Monarchia (The Habsburg Monarchy) 1809-1918, Scolar, Budapest, 2003, ISBN 963-9193-87-9
• Constantin von Wurzbach (szerk): Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich, 6. kötet, Bécs, 1860. (Online: [1] is.)