Az ókori Itália népei

Az ókori Itália népei
Az ókori Itália nyelvi térképe a vaskorban, a római terjeszkedés előtt

Az ókori Itália népei[1] elnevezés az olasz félszigeten a vaskorban és Róma felemelkedése előtt letelepedett népességre utal.

Ezek a népek nem voltak mind nyelvi vagy genetikai rokonok. Olaszország, egy hosszú, a Földközi-tengerbe nyúló félsziget alakja kedvez a környező régiókkal való kapcsolatoknak, ugyanakkor túlnyomóan hegyvidéki természete hajlamos elválasztani és elszigetelni populációit korlátozott földrajzi területeken belül.

Nyelvi szempontból a népek többsége indoeurópai nyelveket beszélt. Konkrétan idetartoznak a tulajdonképpeni itáliai népek, vagyis azok, akik italikus nyelveken beszéltek, és olyan népek, amelyek nem ilyen indoeurópai nyelveket beszéltek, mint például a görög nyelvű gyarmatosítók. Végül más népek is beszéltek nem indoeurópai nyelveket. Számos ilyen civilizáció besorolása még nem tisztázott. A híres olasz tudós, Giacomo Devoto alátámasztotta azt a tézist, amely szerint az Itáliában konvertált indoeurópai változatok „végtelenek”.[2]

Indoeurópai népvándorlások

A vaskor protohisztorikus kultúrái
Zöld: olyan területek, ahol hamvasztást végeztek.
Piros: Villanovai terület, ahol hamvasztást végeztek.
Sárga: terület, ahol a temetést végezték
  • Le popolazioni dell'Italia centrale tirrenica
    Közép-Tirrén-tengeri Itália lakossága
  • Le popolazioni dell'Italia centrale adriatica
    A Közép-Adriai-tengeri Itália lakossága
  • Espansione etrusca fra l'VIII e il VI sec a.C.
    Az etruszk terjeszkedés az i. e. 8. és 6. század között
  • Le popolazioni della Gallia Cisalpina fra il IV e il III sec a.C.
    Cisalpine Gallia lakossága az i. e. 4. és 3. század között
  • Le popolazioni illiriche della Puglia e dei Balcani.
    Puglia és a Balkán illír lakossága
  • Le popolazioni di Italici di lingua osca nel V sec a.C.
    Az oszcan nyelvűeklakossága az i. e. 5. században
  • La Magna Grecia nel 280 a.C. circa
    Magna Graecia i. e. 280 körül
  • Le popolazioni della Sicilia intorno al decimo secolo a.C.
    Szicília lakossága az i. e. 10. század körül
  • Le colonie greche d'Italia meridionale e Sicilia
    Dél-Itália és Szicília görög gyarmatai
  • Le popolazioni della Corsica e della Sardegna in età torreana e nuragica
    Korzika és Szardínia populációi a torreai és nuragikus korban

Itáliát már a történelem előtti idők óta lakták neolitikus népek. A fémmegmunkálás térhódításával egy időben új, patriarchális és harcos társadalmakba szerveződő, indoeurópai nyelveket beszélő populációk vándoroltak Itáliába. A főként az Alpoktól északról érkező indoeurópai populációk idevándorlása több hullámban ment végbe.[3]

Az indoeurópai népvándorlás első hulláma az i. e. 3. évezred közepe táján következett be, a rézfeldolgozást importáló lakosság körében. Erre az időszakra jellemzőek a sztél (vagy menhir) szobrok, amelyekbe gyakran fegyvereket és szoláris szimbólumokat, láthatóan jellegzetes indoeurópai jeleket faragtak.[4]

A második hullám, amely az i. e. 3. évezred vége és a 2. évezred eleje között következett be, a harangedényes kultúra[5] elterjedéséhez vezetett a Pó völgyében, Toszkánában és Szardínia nyugati partvidékein. és Szicíliában. Ezek az emberek erőteljesen befolyásolták a kora bronzkor későbbi kultúráit is (Polada, Bonnanaro stb.).

Az i. e. 2. évezred közepén a Terramare civilizáció a Pótól délre fekvő Pó-völgyben fejlődött ki. Luigi Pigorini 19. századi tanulmányaitól kezdve ezt a civilizációt az italikusokkal hozták kapcsolatba, akik az i. e. 12. századi súlyos válság után, amely a terramarei rendszert érintette, és a települések többségének eltűnését okozta, délre vándoroltak, megtelepedve az appennini kultúra helyi közösségei között,[6] és létrejött a proto-Villanovia. A korai vaskorban a protovillanoviai kultúra különböző regionális fáciesekre oszlott, amelyekből az itáliai nemzetek jöttek létre: az atestinai kultúra (proto-venét), a latiumi kultúra (latinok), a villanoviai kultúra (etruszkok), szikul kultúra (sziculok) stb.[7][8]

Északnyugat-Itáliában a középső és késő bronzkort a canegratese – golasecchiano aspektus jellemzi, amely talán a lepontusok vagy Leponzi protokelta lakosságához köthető.

Osztályozásuk

Az etnikai-nyelvi rokonság miatt mind a latin-faliszkiusokat, mind az oszko-umbereket szokás az italikus nyelvcsaládhoz tartozónak tekinteni. Ez a két népcsoport olyan nyelveket beszélt, mint az oszk, a szabelli dialektusok, az umber, latin, szicíliai stb.[9] Ezt követően két különálló indoeurópai ágra osztották őket, úgynevezett nyugati itálikus nyelvekre (latin-faliszkán) és keleti italikus nyelvekre (oszko-umber), feltételezve, hogy két különböző indoeurópai migrációból származtak.

A félszigetre érkezett indoeurópai ajkú népesség átfedésben volt a régebbi, neolitikus eredetű népekkel vagy azokkal keveredve, így jöttek létre az oszko-umber csoportok, a latinok és rokonaik, a szicíliai szikulok.

A mai Olaszország ókori népességét a következő csoportokba sorolhatjuk:

  • preindoeurópai nyelvűek (egyes populációk nyelveit feliratok dokumentálják, míg másoknál a nyelvre vonatkozó információkat név- és helynévtanból nyerik):
etruszkok[10] ligurok euganok, raetok, camunok, szikánok, szardíniaiak (joleok, balari – talán indoeurópai nyelvű – és korzikaiak).
  • az indoeurópai nyelvet beszélők között viszont megkülönböztetik:
Az itáliai családhoz tartozik (bőséges információ áll rendelkezésre a latin-faliszkán és az oszko-umber népesség nyelvéről és vallásáról):
latinok (beleértve a faliszkuszokat), capenatok, sicelek, ausonok – auruncusok, kampanok, opicok, enotrik, italok (morgetészek, szikulok), elimok,[11]szabinok,[12] picentinusok, umberek, Samnites (karakinoszok, pentrusok, kaudinok és hirpinusok ), oszkok, lucánok (köztük az urszentinok), bruttik, Adria Sabelli (marszik, paelignusok, marrucinok, frentanok, pretuttiak) Pugliai, Tirrén Sabelli (hernicusok, aequiculi, volscusok).
Egyéb hovatartozásúak:
Az japigok (valószínűleg illír eredetűek, és dauniokra, peucetiakra és messzápokra oszlanak), a venétek, a rutuliak (ismeretlen eredetű), a kelták (boiok, cenomanok, szenonok, orobok, lepontusok, carnusok stb.), Magna Graecia és a többi itáliai
görög gyarmatosítók (italiotok, sziceliotok) görög gyarmatosítói.

Földrajzi eloszlásuk

  • Le popolazioni dell'Italia centrale tirrenica
    A Közép-Tirrén-tengeri Itália lakossága
  • Le popolazioni dell'Italia centrale adriatica
    A Közép-Adriai Itália lakossága
  • Espansione etrusca fra l'VIII e il VI sec a.C.
    Az etruszk terjeszkedés az i. e. 8. és 6. század között
  • Le popolazioni della Gallia Cisalpina fra il IV e il III sec a.C.
    Cisalpine Gallia lakossága az i. e. 4. és 3. század között
  • Le popolazioni illiriche della Puglia e dei Balcani
    Puglia is in Balkán illír lakossága
  • Le popolazioni di Italici di lingua osca nel V sec a.C.
    Az oszcan nyelvűolaszoklakossága a Kr.e. Lásd században
  • Magna Graecia i. e. 280 körül
    Magna Graecia i. e. 280 körül
  • Szicília lakossága az i. e. 10. század körül
    Szicília lakossága az i. e. 10. század körül
  • Dél-Itália és Szicília görög gyarmatai
    Dél-Itália és Szicília görög gyarmatai
  • Korzika és Szardínia populációi a torreai és nuragikus korban
    Korzika és Szardínia populációi a torreai és nuragikus korban

Jegyzetek

  1. ↑ A volte si usa impropriamente l'espressione popolazioni italiche, che indica solo una parte dei popoli che vissero in Italia nell'età del Ferro. Si veda alla voce: Italici.
  2. ↑ (Villar).
  3. ↑ (Encyclopedia of Indo-European Culture pp. 315–319 ("Italic languages"))
  4. ↑ (Encyclopedia of Indo-European Culture pp. 544–546 ("Stelae"))
  5. ↑ (Encyclopedia of Indo-European Culture pp. 53–55 ("Bell Beaker")).
  6. ↑ Andrea Cardarelli - The collapse of the Terramare culture and growth of new economic and social system during the late Bronze Age in Italy
  7. ↑ Presentazione di PowerPoint[halott link]
  8. ↑ Presentazione di PowerPoint[halott link]
  9. ↑ (Devoto p. 70)
  10. ↑ Idősebb Plinius: Naturalis Historia, III, 38.
  11. ↑ Laura Biondi: Elimo
  12. ↑ Id. Plinius: Naturalis Historia, III, 38.

Bibliográfia

Ősi források
Modern történeti források
  • Ermanno A. Arslan: A történelem által elfeledve: a Cisalpine kisebb kelta csoportjai. Plinius, Naturalis historia és Livius, Ab urbe condita újraolvasása [1]
  • Gianna G. Buti és Giacomo Devoto, Olaszország régióinak őstörténete és története, Sansoni Egyetem, 1974
  • Raffaele C. De Marinis: La civiltà di Golasecca: i più antichi Celti d'Italia
  • Gli antichi Italici. Firenze: Vallecchi (1977)  Giacomo Devoto műve
  • Encyclopedia of Indo-European Culture (angol nyelven). Taylor & Francis (1997). ISBN 1-884964-98-2 
  • Sabatino Moscati, Így született Olaszország: újrafelfedezett népek profiljai, International Publishing Company, Torino, 1998
  • Giovanni Pugliese Carratelli, Olaszország, omnium terrarum alumna, Garzanti-Schewiller, Officine graphice Garzanti, Milánó, 1990
  • Gli Indoeuropei e le origini dell'Europa. Bologna: Il Mulino (1997). ISBN 88-15-05708-0  Francisco Villar

Kapcsolódó szócikkek

  • „Az ókori Olaszország nyelvei és kultúrái: történelmi nyelvészet és digitális modellek”, az Olasz Egyetemi és Kutatási Minisztérium által finanszírozott kutatási projekt (PRIN 2017)